Beülni a tévé elé, kinyitni egy újságot, hallgatni a rádiót vagy csacsogó emberekre ráfülelni a sarki közértben... ez a napi sablonszerű cselekedetünk, úgy vélem, mára közvetett lélekveszély forrássá lényegült! Persze ez nem sablonszerű kijelentés részemről sem, mert igenis- és ezt fontos rögvest itt az elején leszögeznem-, vannak MÉG értéket hordozó médiák! Napi szinten okoz lelki fájdalmat számomra az a világnézet, ami körülszövi életünk már-már legapróbb pillanatait is. Értéktelen dolgok tömkelege, mint például társadalmi és öncélú viaskodások, mindent és mindenkit megszerzési hadjáratok, az egoizmus és az exhibicionizmus összekarolkozása és azok határokat nem ismerő létjogosultsága... stb.. Hát igen! Ma egy kissé eltorzult világban élünk, ahol kihalófélben van az egymás tisztelete, tolerálása, a szorgalom és a kitartás művészetének gyakorlása és a hála ismerete. :( De van még remény és én hiszek abban, hogy nem hasztalan, széllel szembe menni. :) Vannak akik ezt a felismerést nem képesek saját nyelvezetükre lefordítani és keresve-kutatva, illetve némi szerencsével járva rálatálnak egy olyan hitvallásra, melynek dogmáit követve teljesebb életet élnek. Hogy végül is, ki és hol leli meg saját lelki fejlődésének igazi útját, az talán mindegy. A lényeg, hogy belsőnkre tudjunk koncentrálni a létezés valódi örömeire, értékeire és ne csak a halálos ágyunkon vegyük majd észre, hogy -"Hopeszku, hát mekkora egy barom voltam, mert nem láttam ezeddig a lényeget!" ... Mert a lényeg nem csak az életminőség javítása (persze az is fontos), hanem lelkünk ápolása, azaz lélekminőségünk javítása is!!!... No persze ehhez valóban szükségesek a dogmák!... De milyen dogmákat, milyen hitrendszert válasszunk magunknak? Jómagam úgy vélem, mindannyiunknak saját hitrendszerben kellene élnie. Saját életünk alapjaira helyezett és saját jövőképünk felé irányuló törvényszedetet kellene összeállítanunk, egyéniségünkre szabottan. Miért is? Mert hát ugyi nem vagyunk egyformák... még jóóóó! :) ... Ami nekem működőképes az neked lehet sosem lesz az, mert más energiákat hordozol. Nem hiszek abban, amire valaki szentül megesküszik, hogy neki és még vagy 100 embernek tuti bevált. Bevált, mert hitt benne!!! :) De meddig hiszünk valamiben, ami nem is mi vagyunk? ...Na ugye!? A kötéltáncos is két lábon jár a földön és csak a levegőben, ÁTMENETILEG képes a trapéz SEGÍTSÉGÉVEL szárnyalni. Nem is beszélve arról, hogy mekkorát zuhan, ha nem koncentrál teljesen!!! :( ... Én így gondolom ezeket a dolgokat. Lehet helyesen vélekedem, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a jó út. Mindenesetre játéknak is felfoghatod, de hidd el, nagyon sokat tanulsz magadról akkor is, ha "csakúgyból" készítessz egy saját 5, 6, 7...vagy akárhány pontból álló "parancsolatot". Íme az enyém:
Mara saját 10 „parancsolata”:
1; „Az életed felkiáltójel legyen, ne magyarázkodás! „
2; „A fejlődés lehetőségét keresd, ne a biztonságot. A kikötőben biztonságban van a hajó, de idővel elkorhad az alja.”
3; „ A jó házasság 2 alapfeltétele: 1; találd meg az igazit 2; légy te az igazi.
4; „Inkább kopj el, mint hogy berozsdásodj.”
5; „Legyél szerény. Sok nagy tettet vittek véghez, mielőtt a világra jöttél.”
6; „Ne forgácsold szét magad. Kedvesen és határozottan mondj nemet.”
7; „A saját értékrendeddel mérd magad, ne a másokéval.”
8; „A sikereidet aszerint értékeld, kaptál-e általa békességet, egészséget, szeretetet.”
9; „Tanulj mindenkitől, aki az utadba akad.”
10; „A szülőknek nem az a dolguk, hogy eltüntessék gyermekeik útjából az akadályokat, hanem hogy adjanak nekik egy jó térképet.”
Ami a legjobb az egészben, hogy bármikor kiegészítheted, átírhatod, javíthatod! Azt kérdezed, hogy akkor mi értelme? Nos elmagyarázom ezt is! :) A parancsolatodat saját gyengeségeid megváltoztatására, leküzdésére írod és MOST, ebben a pillanatban. Ha valóban követed ezeket a pontokat, akkor idővel (lehetnek hónapok, évek), nyilván egy-kettőt megoldassz közülük, vagy újabb célokat kitűzve, más korlátaiddal, hibáiddal szembesülsz. ... Vagyis, ahogy a világ körülötted, úgy te magad is folyamatosan változol. A te "parancsolatod", nem lelket kell fusztráljon, hanem téged kell tereljen, téged kell segítsen azon az utanod, melyet önmegvalósításnak hívunk! Persze ne írd át hetetne, mert akkor semmi értelme az egésznek. A megírását se csapd össze! Gyűjtögess hozzá rálátást önmagadból a mindennapjaidból és amikor összeáll a kép, adj neki írásos formát! Hidd el, hogy amit leírsz annak súlya lesz, vagyis nem kell majd naponta változtatnod rajta, mert önmagadnak nem fogsz "füllentgetni, hazudozni"... leginkább azért sem, mert semmi értelme... másrészt mert rájössz, hogy boldogságod egyik legfontosabb alappillére az önmagaddal szembeni bizalom! Nyitott szemmel és nyitott lélekkel közelíts önmagad felé és közben tudd, hogy saját hitrendszered most is körül ölel! Vesd le önön korlátaidból szőtt ruhád és ezután nagy-nagy türelemmel, szavak nélkül figyeld önmagad! :)
Köszöntelek hát a "parancsolatok" ösvényének titkos útjain és kívánom, hogy törvényeid közös "világunk" megszépülését szolgálják! :)
M.
